Kitalálom, kiszabom, forgatom, nézegetem, ide rakom-oda rakosgatom, készülget...
aztán egyszerre csak készen lesz, jaj, mármint részemről, hideg, fehér bubis boríték és snitt.
De nem úgy tegnap, amikor Saci felhívott és elmesélte a fogadtatást:
Manók mentek, kettő, nem is gondolták, hogy ilyen nagy és puha, párnaként is dédelgethető,
és madárfüzér, tényleg vidámított! Köszönöm a visszajelzést :)
És ma pedig Évának köszönöm, de nagyon ezt a fotót és azt, hogy elmesélte:
Kisfia átölelte a párnát, puszit adott a kis figurának és úgy aludt el :)
Szép álmokat, kicsi Regő!
*